A település legrégibb építménye református temploma. A gótikus stílusú templom a XIV. században épült, később azonban többször átalakították. Az erődtemplom magas kőfalaival vészterhes időkben sokszor nyújtott menedéket a település lakosságának.

  Az Uzsoki fatemplom a bojk építészeti stílus egyik legérdekesebb építménye. A falu szélén álló pravoszláv fatemplom Szent Mihály tiszteletére épült, kapuzata fölött 1745-ös évszám látható.

  Ungvár központjának dísze az 1760-as években épült Szent-György Vértanú templom. A háromhajós, késő barokk stílusú templom építését 1766-ban fejezték be. Központi tornya és egy-egy nyolcszögletű kisebb tornya van.

  A várhegyen található görög katolikus székesegyház a hozzá tartozó egykori püspöki palotával együtt Kárpátalja egyik legimpozánsabb műemléke.
  A székesegyház helyén Drugeth János által a jezsuiták számára alapított templom és rendház állt. A jezsuita rend feloszlatása után, 1775-ben Mária Terézia a munkácsi görög katolikus püspökségnek adományozta.

  Técső Kárpátalja egyik legősibb települése. A Tisza folyó jobb partján fekszik, festői hegyek völgyében. Egyike az öt máramarosi koronavárosnak, koronavárosi rangot a XIV. században Károly Róbert rendelete értelmében kap.

   Szeklence település a Huszti járásban, 10 km-re délkeletre a Szeklence-patak partján található. A település nevezetessége a Szent Miklós tiszteletére épült görög katolikus gótikus fatemplom. A fatemplom a 17. század elején épült. Ikonosztáza 1748-ból való.

  Szalóka a Tisza jobb partján, az ukrán-magyar határ közelében található 95 %-ban magyarok lakta település. A község nevét egy 1464-ből származó irat említi először. A falu a reformáció után Eszeny filiája volt, csak a 18. század középétől önálló gyülekezet.

 Sóslak (nagybereznai járás) feletti hegyoldalon álló Szent Lászlónak szentelt fatemplomát 1703-ban építették és a galíciai Szjánkiból hozták ide 1834-ben.

   Festői környezetben áll a padóci fatemplom és harangtornya. A templom a XVII. század végén épült, harangtornya 1785-ben. Szent Miklós tiszteletére szentelték fel.

  Az 1753-ban épült Ósándorfalvi fatemplom és harangtornya festői természeti környezetben, egy kisebb dombon áll. A Felső-Tiszavidék gótikus, bazilikális templomcsoportjába sorolható: hossztengely-elrendezésű, szentélye egyenes záródású.