Szolyva és környéke

A szolyvai járás a megye központi részén terül el, nemzetközi határa nincs. Közigazgatásilag 1 város, 1 városi jellegű település és 43 község tartozik a járáshoz. A népesség többsége ukrán vagy ruszin nemzetiségű, a magyarok aránya mindösszesen 3 %. 
A környék első írásos említése 1236-ból való, 1433-ig lényegében folyamatosan királyi birtok volt, ekkor a Perényiekhez került. A Schönborn család 1728-ban jutott a birtokhoz, melynek köszönhetően a 19. században komoly gazdasági fejlődés volt tapasztalható.
Szolyva, a járási székhely a Latorca folyó völgyében, a Sztij csúcs lejtőjének alján fekszik, központjában egy 400 éves tölgyfa áll. A népi építészet kiemelkedő alkotása az a Szent Miklós tiszteletére felszentelt, zsindelypikkelyekkel fedett fatemplom, mely a város délkeleti részén található. A templom a XVI. században épült, kettős sátortető fedi.
Kisebb múzeumok is találhatóak a járásban – Etnográfiai múzeum Kishidvégen (Paszika), Honismereti múzeum Havasalján (Tibava), történeti múzeum terem Galamboson (Holubine), Edelvejsz honismereti kiállítás Szolyván, múzeumterem Malmoson (Sztojne).
Szolyva határában található az az emlékoszlop, amelyet az itt feltárt honfoglalás-kori sír fölé emeltek. Az 1870-ben feltárt sírban egy lovával eltemetett honfoglaló vitéz földi maradványaira bukkantak.
1944-1945 között Szolyván szovjet gyűjtőtábor volt, ahol több mint tízezren haltak meg magyarok és németek. Ennek a rettenetes történelmi eseménynek állít emléket a Szolyvai emlékpark, melynek alapkőletételére 1989-ben került sor. 2004 novemberére az elhurcolások hatvanadik évfordulójára elkészültek azok a márványtáblák, amelyekre a sztálini lágerekbe hurcolt ártatlan áldozatok nevét vésték fel. A több mint 12 ezer személy nevét településenként tüntették fel. A park a városon kívül, a Vereckei hágóra vezető főút közelében található.
A szolyvai járás egyik leglátogatottabb települése Királyfiszállás (Szolocsin), melynek környékén 15 gyógyhatású ásványvízforrás található. Népszerűek még Poljana település ásványvízforrásai is, melyek közelében számos szanatórium üzemel.  A szanatóriumok bázisán a téli időszakban 5 sífelvonó és kölcsönző is üzemel.  
A szolyvai járás nevezetességeit nem épített emlékművei, hanem sokkal inkább természeti környezete jelenti. A járás területén húzódik a Zsdimir Természetvédelmi Park, ahol ritka növény, madár és állatfajok tenyésznek.
 A járás gazdag földalatti vizekben, különösen ásványvízforrásokban – eddig közel 100 forrást tártak fel a környéken. A Szolyva környékén található ásványvízforrások kiaknázása mintegy 150 évvel ezelőtt kezdődött meg. A szovjet érában a szolyvai gyógyvízforrások helyén országos jelentőségű szanatóriumokat létesítettek, mint például a Kvitka Polonini, a Poljana, a Szonyacsne Zakarpattya, a Kristaleve Dzserelo, a Kvasznij Potyik. Ezekben a gyógyüdülőkben összességében egyszerre több mint 3 000 gyógyulni vágyót tudnak fogadni. A járás területén található továbbá a legtöbb ásványvíz is, melyek közül a legjelentősebbek: a Poljana Kupilj, a Poljana Kvaszova, a Luzsanszka, Ploszkivszka, Szvaljava és a Neljipinszka.
A járásban 13 művészeti együttes tart fellépéseket, ezek a Csajkovszij kórus, a Szolyvai Zenészek folklór együttes, Csarivnica vokál együttes, fúvós és esztrád zenekarok stb.
Szolocsin ad otthont évről évre a Szülőföldem szép határa című nemzeti kisebbségi televíziós és rádiós fesztiválnak. A seregszemlére hagyományosan ukrán, magyar, szlovák, lengyel, román médiaműhelyek neveznek be alkotásaikkal. Márciusban Forráshuta (Rudnikova Huta) településen Slovenska veselica néven a szlovák nemzeti kisebbség járási fesztiválját bonyolítják. Májusban pedig Német társadalom néven a német kisebbség rendezi meg évenkénti fesztiválját Szolyván.