Nagybereg, Beregi Szőttes Múzeum

   1262-ben IV. Béla király a települést a hozzátartozó erdőkkel, mezőkkel az egri egyháznak adományozta. A középkor folyamán több birtokosa is, többek között Korjatovics Tódor podóliai herceg, Szilágyi Erzsébet, Báthory István, Petrovics Péter. 1606-ban Bocskay István fejedelem tulajdonába került, majd Esterházy Miklós birtokába. 1657-ben a lengyel támadásnak esett áldozatul a település. A Rákóczi szabadságharcot követően  a munkácsi uradalomhoz tartozott, majd 1726-ban  a Schönbornokhoz került.
    A beregi szőttes rendelkezik jónéhány jellegzetes mintával, ilyen a tulipán, a szegfű, a makk, a tölgyfalevél, a farkasnyom. Régen fehér alapon kék és fekete színt használtak, de napjainkban piros és fekete színnel készülnek a szebbnél-szebb szőttesek. Egyedi színvilágot képvisel az ún. rákóci minta, mely fehér alapon sérga, zöld, piros és fekete színekből tevődik össze. Nevét az Ilosva mellett található Kisrákóc ruszin faluról kapta.
  Nagyberegen a mai napig ápolják a szőttes készítés hagyományait. A helyi iskolában létrehozott szőttes múzeumban megtekinthetők a szövéshez és fonáshoz használatos tárgyak, régi lenvászon alapanyagú szőtesek, melyek között több mint 130 éves darabok is akadnak.